Timi
Kedves Kornél és mindenki!
Tudom, hogy kéthetente megjelenek azzal, hogy "szeretnék elmesélni valamit", de... nos, szeretnék elmesélni valamit. :)
Bár, ahogy írtam lentebb, az utóbbi időben inkább szépirodalmat (gyors)olvasok, azért szakítottam időt rá, hogy egy-egy könyvet villámolvassak is gyakorlásképp. Ezeket eddig elejétől a végéig áttekintettem és a teljes anyagról készítettem elmetérképet, és örömmel figyeltem, hogy egyre jobban megy a dolog. :)
Aztán néhány napja a kezembe vettem a Kornél által is ajánlott Zseninek születtünk! c. könyvet, célul pedig azt tűztem ki az olvasás előtt, hogy szeretném megtudni, hogyan tud segíteni nekem ez a könyv a történetírásban. Fotóolvastam, pihentettem, majd nekiláttam az első átlapozgatásnak, amikor a kiugró gondolatokat keressük. Ahogy lapozgattam, egyre idegesebb lettem, mert hiába voltak tele a lapok kiemelésekkel, egyszerűen mintha egy fia kiugró gondolat sem lett volna az egész könyvben. Semmin nem akadt meg a szemem. Egyre morcosabb lettem, és arra gondoltam, hogy nem lehet igaz, hogy ez a könyv annyira érdekesnek tűnik, és mégsem találok benne sehol egy értelmes gondolatot, ami segíthetne nekem. Az elején nagyon lassan haladtam a lapozgatással (az első átlapozásra szánt 10-12 perc alatt alig sikerült a könyv negyedéig eljutnom), utána pedig dühösen pörgettem végig a lapokat, miközben az eszem már arról győzködött, hogy "tedd le már azt a könyvet, látod, hogy fáradt vagy most ehhez, majd holnap megpróbálod újra", de valahogy csak nem bírtam megválni tőle. Aztán végül, majdnem a könyv legvégén, ott volt egy teljes fejezet (mindössze 5 oldal) arról, hogy mit tehet az ember az írásgörcs leküzdéséért, és hogyan olajozhatja meg kreativitását... Először el sem akartam hinni, aztán pedig jót nevettem magamon: hát ezért nem találtam egyetlen kiugró gondolatot sem a könyv korábbi részeiben, mert az agyam már tudta, hogy semmi szükség rá, hogy kihalásszam és összekombináljam a tudást az első fejezetekből, mikor a könyv végén ott van a kifejezetten nekem írt fejezet. Akkor megállapítottam, hogy el kéne kezdenem sokkal jobban bízni ebben a módszerben, és az intuíciómban. Ha úgy érzem, hogy nincs ott semmi, akkor nincs is ott semmi, és kész. :)
(Az ott talált gyakorlatot egyébként kipróbáltam, és valóban sikerült legyőznöm vele az úgynevezett "írásgörcsöt". Azóta írtam vele egy novellát, valamint - bár ez nem irodalmi teljesítmény, de nekem sokkal fontosabb - sikerült megírnom egy olyan levelet, ami nagyon fontos a számomra, és már hónapok óta halogattam-odáztam a megírását... Szóval működik. :))
A könyvnek azóta egyébként nekiláttam hagyományos (gyors)olvasással is, mert egészében is érdekel a téma, érdekes és olvasmányos, mindenkinek szeretettel ajánlom - de tény, hogy az írással kapcsolatos célomat tekintve valóban elegendő volt azt a néhány oldalt elolvasnom. :)
És ha már itt vagyok, egy kis statisztika: a villámolvasás tanfolyam óta eltelt két hónapban pontosan másfélszer annyi könyvet olvastam el, mint előtte az év első öt hónapjában összesen. :) Szerintem ez szignifikáns változás, és egyébként is úgy érzem, hogy megváltozott számomra az olvasás élménye. :)
Az igazi "éles bevetés" majd szeptembertől kezdődik a főiskolán (tehát nem kell félni, az élménybeszámolóim még nem fogytak el :)), de ha csak annyit kaptam a tanfolyamtól, amit eddig érzékelek a hatásából, nekem már akkor is megérte. :)
Üdv és további szép nyarat mindenkinek!
Timi
